Világbajnok szemlélet a hétköznapokban

Amit a siker, az egészség és a kitartás kapcsolatáról Glaszta Andreától tanulhatunk

A sport világában időről időre találkozunk olyan emberekkel, akiknek a története túlmutat az érmeken, a kupákon és a dobogós helyezéseken. Vannak sportolók, akik nem csupán versenyeket nyernek, hanem példát mutatnak kitartásból, következetességből és abból a fajta belső erőből, amely a hétköznapi életben is inspirációt jelenthet mindannyiunk számára.

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy egy sportág szinte minden oldalát megtapasztalta. Megélte a kezdő versenyző izgalmát, a felkészülések nehézségeit, a dobogós helyezések örömét, a kudarcok tanulságait, majd eljutott oda, hogy ma már zsűritagként értékelheti azok munkáját, akik ugyanazt az utat járják, amelyet ő egykor végig járt.

Glaszta Andrea ilyen sportember

Európa-bajnoki és világbajnoki eredményei önmagukban is tiszteletet érdemelnek, de történetének valódi értéke talán nem is a címekben rejlik. Sokkal inkább abban a szemléletben, amely elkísérte pályafutását: a következetességben, az önfegyelemben, a tudatos építkezésben és abban a hitben, hogy a siker nem egyetlen nagy pillanat eredménye, hanem számtalan apró döntés következménye.

A fitnesz és a testépítés világa az elmúlt években jelentősen átalakult. Megjelentek az új edzésmódszerek, a modern regenerációs technikák, a közösségi média pedig korábban elképzelhetetlen láthatóságot adott a sportolóknak. Ugyanakkor egyre fontosabb kérdéssé vált, hogy a látvány mögött mennyi valódi munka, tudás és hosszú távú gondolkodás áll.

Andrea ma már nemcsak sportolóként és edzőként, hanem bíróként is figyeli ezt a változó világot. Pontosan látja, mi különbözteti meg a pillanatnyi formát a valódi felkészültségtől, a divatos trendeket a tartós eredményektől, és azokat a sportolókat, akik nemcsak a színpadon, hanem emberként is fejlődnek.

Beszélgettünk a fitneszsport változásairól, az egészségtudatosság valódi jelentéséről, a regeneráció szerepéről, a közösségi média kihívásairól, valamint arról, milyen üzenetet fogalmazna meg azoknak a nőknek, akik negyven év felett szeretnének újra aktívabb, energikusabb és egészségesebb életet élni.

Az interjúból hamar kiderül: a sport nem csupán a test formálásáról szól. Sokkal inkább arról, hogyan tanulunk meg hosszú távon gondolkodni önmagunkról.

PMM Health (PMM): A fitneszsport is sokat változhatott azóta, hogy versenyzőként elkezdted a pályafutásodat. Mi az a változás, amit a legpozitívabbnak tartasz, és mi az, ami szerinted rossz irányba indult el?

Glaszta Andrea (G.A.): A fitneszsport valóban rengeteget változott azóta, hogy versenyzőként elkezdtem a pályafutásomat. A legpozitívabb változásnak azt tartom, hogy ma már sokkal több információ áll rendelkezésre az edzésről, a táplálkozásról és a regenerációról. A sportolók könnyebben hozzáférnek a szakmai tudáshoz, a modern módszerekhez és a nemzetközi tapasztalatokhoz, ami segíti a fejlődésüket és egészségesebb felkészülést tesz lehetővé.

Ami viszont szerintem kevésbé jó irány, az a közösségi média túlzott hatása. Sokszor nagyobb hangsúly kerül a külsőségekre, a követőszámra vagy a látványos tartalmakra, mint magára a sportteljesítményre és a hosszú távú építkezésre. Emiatt a fiatalok néha irreális elvárásokkal találkoznak, és könnyen háttérbe szorulhatnak azok az értékek, mint a kitartás, a fegyelem, az alázat és a folyamatos fejlődés. Úgy gondolom, fontos megtalálni az egyensúlyt a modern lehetőségek kihasználása és a sport valódi értékeinek megőrzése között.

PMM: Világbajnokként és ma már zsűritagként is pontosan látod, mi különbözteti meg a valódi felkészültséget a pillanatnyi formától. Mi az a tulajdonság, amit a leginkább keresel egy versenyzőben?

G.A.: A legfontosabb tulajdonságnak én a versenyző tudatos felkészültségét, kisugárzását és a mentális stabilitásának együttesét gondolom.

A verseny forma pillanatnyi állapot, ami a verseny napjára van időzítve. Úgy is lehet mondani, hogy a verseny napja egy kiemelkedően jó nap, amikor minden összeáll. Nőknél a smink, bikini, kiegészítők összhangja, valamint a színpadi jelenlét és kisugárzás.

A valódi felkészültség viszont akkor is látszik, amikor valami nem a tervek szerint alakul. Ilyenkor derül ki, hogy a versenyző mennyire bízik a hosszú időn keresztül befektetett munkájában, amit hónapokon vagy éveken át beletett a felkészülés időszakában és áldozatokat hozott érte.

Fizikálisan természetesen fontos az erő, az állóképesség, a technikai tudás és a részletekre való odafigyelés. Mentálisan azonban legalább ennyire figyelem a fegyelmet, az önismeretet, a magabiztosságot és a nyomás alatti viselkedést. Az igazán kiemelkedő versenyző nem attól különleges, hogy soha nem hibázik, hanem attól, hogy egy hiba vagy váratlan helyzet után is képes megőrizni a fókuszát.

Számomra az a versenyző emelkedik ki a mezőnyből, aki nemcsak a győzelemre készül fel, hanem minden lehetséges forgatókönyvre, és közben végig megőrzi a higgadtságát, a sport iránti alázatát és közben az adott kategória követelményeinek is maradéktalanul megfelel.

PMM: Az egészségtudatosság ma divatos kifejezés lett, de sokan egészen mást értenek alatta. Számodra mit jelent valójában egészségesnek lenni?

G.A.: Egészségesnek lenni nem egyetlen állapotot vagy életmódot jelent, hanem azt, hogy a test, az elme és a mindennapi működés viszonylagos egyensúlyban van.

Ez több dolgot foglal magában véleményem szerint:

• Fizikai egészség: a szervezet megfelelően működik, van elegendő energiánk a mindennapokra, tudunk mozogni, regenerálódni, és a betegségek kockázatát lehetőség szerint csökkentjük.

• Mentális egészség: képesek vagyunk megküzdeni a stresszel, kezelni az érzelmeinket, és nem jellemző ránk az állandó kimerültség vagy szorongás.

• Társas kapcsolatok: vannak olyan kapcsolataink, amelyek támogatnak bennünket, és mi is tudunk kapcsolódni másokhoz.

• Életminőség: nem csak hosszú életre törekszünk, hanem olyan életre, amelyet élvezni is tudunk.

Az egészségtudatosság szerintem nem csak azt jelenti, hogy valaki tökéletes étrendet követ, minden nap edz, vagy folyamatosan monitorozza önmagát. Inkább azt, hogy tisztában van azzal, milyen hatással vannak a szokásai a közérzetére, a hosszú távú egészségére, és ennek megfelelően hoz döntéseket.

Éppen ezért két ember egyformán lehet egészséges, még ha teljesen másképp élnek is. Valaki maratont fut, valaki a konditeremre esküszik, más csak rendszeresen sétál. Valaki szigorúan figyel az étrendjére, más néha megenged magának kevésbé ideális ételeket. A lényeg nem a tökéletesség, hanem a fenntartható egyensúly.

Azt is fontosnak tartom, hogy az egészség ne váljon önmaga ellenségévé. Ha valaki annyira a „tökéletes egészségre” koncentrál, hogy az állandó stresszt, bűntudatot vagy társas elszigetelődést okoz, akkor valami lényeges már elveszett az egyensúlyból. Röviden: egészségesnek lenni számomra azt jelenti, hogy a tested és az elméd elég jól működik ahhoz, hogy azt az életet élhesd, amelyet fontosnak és értékesnek tartasz.

PMM: Több évtizednyi sportolói tapasztalat után hogyan látod a regeneráció szerepét? Mi az, amit fiatalabb korban még nem tudtál, de ma már alapelvként kezelsz?

G.A.: Amikor több évtizednyi sportolói tapasztalatra tekintek úgy, mint amit a legtöbb élsportoló vagy veterán amatőr sportoló utólag megfogalmaz, akkor szinte mindenki ugyanoda jut el: fiatalon azt hiszed, hogy az edzés fejleszt, később rájössz, hogy valójában a regeneráció alatt alkalmazkodik a szervezet.

Ami 20 évesen még működik, az 40-50 évesen már nem feltétlenül. Nem azért, mert "öreg" lesz az ember, hanem mert a regenerációs kapacitás fokozatosan csökken, miközben a tapasztalat miatt gyakran még mindig nagy terhelésre vagyunk képesek és persze az egónk sem engedi a könnyebb vagy éppen kevesebb edzést.

Néhány alapelv, amit sokan csak később értenek meg és tanulnak meg:

A fáradtság nem mindig fejlődés

Fiatalon könnyű összekeverni a kimerültséget a hatékony munkával.

Sokan azt gondolják: minél jobban fáj, minél jobban elfáradok, minél több edzést végzek, annál jobb leszek.

Valójában a fejlődéshez optimális terhelés kell, nem lehet mindig maximális a terhelés. A túl sok edzés gyakran csak több fáradtságot termel, nem több alkalmazkodást.

Az alvás az első számú teljesítményfokozó

Sok sportoló éveket tölt megfelelő táplálékkiegészítők keresésével, hogy a regenerációját felgyorsítsa, miközben napi több órával kevesebbet alszik a szükségesnél.

Ma már alapelvként kezelném a megfelelő alvásrutin kialakítását:

• 7,5–9 óra minőségi alvás,

• rendszeres lefekvési idő,

• megfelelő sötétség és hőmérséklet.

A pihenőnap is edzés

Fiatalon sokan bűntudatot éreznek egy kihagyott nap miatt. Én is így voltam ezzel.

Később megértettem, hogy: a pihenőnap nem elveszett nap, a regeneráló hét nem visszalépés, és a terhelés csökkentés gyakran előfeltétele a következő szintnek, jobb teljesítménynek.

A legjobb sportolók nem azért fejlődnek, mert mindig keményen edzenek, hanem mert jól váltogatják a terhelést és a regenerációt.

Az ízületek emlékeznek

Az izmok viszonylag gyorsan regenerálódnak, az inak, porcok és kötőszövetek viszont sokkal lassabban.

Ezért bármelyik életkorban különösen fontos: a fokozatos terhelésnövelés, a mobilitás megőrzése, a technikai pontosság (szabályos gyakorlat végrehajtás) és a nyújtás fontossága.

Sok sérülés nem az adott napon történik, hanem hónapok alatt halmozódik fel.

A regeneráció nem csak fizikai

A munkahelyi stressz, a családi terhelés, az alváshiány és a mentális fáradtság ugyanabból a "kapacitásból" vesz el, amelyből az edzésre is regenerálódnál.

Fiatalon hajlamosak vagyunk az edzést külön kezelni az élettől. Később világossá válik, hogy a szervezet nem tesz különbséget: a stressz az stressz. Mindegy, hogy ez edzés miatt következik be vagy épp egy rosszul sikerült nap miatt. Ezért fontos a stresszkezelés, ami lehet egy rövid vezetett meditáció reggel vagy este, vagy csak egy kis séta a természetben. A lényeg, hogy önmagunkra figyeljünk abban a kis időben és zárjuk ki a negatív érzéseket.

A hosszú távú következetesség fontosabb, mint a rövid távú hőstettek.

A legtöbb sportkarrierben nem egy-egy brutális edzés hozza a fejlődést, hanem a több ezer közepesen jó edzés, amit éveken át sérülés nélkül végzel el.

Ez talán a legfontosabb felismerés nálam.

Nem az a kérdés, hogy ma mennyi súlyt bírsz felemelni, milyen hosszú távot tudsz lefutni, hanem hogy holnap, jövő héten és jövőre is tudsz-e még minőségi munkát végezni.

A regeneráció szerepét ezért ma már nem az edzés utáni "helyreállításként" kezelném, hanem a teljesítmény egyik alapvető összetevőjeként. Nem az edzés ellentéte, hanem annak elengedhetetlen része.

PMM: A közösségi média korában rengeteg információ kering az edzésről, a táplálékkiegészítőkről és az egészségmegőrzésről. Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének eligazodni ebben az információ-halmazban?

G.A.: A közösségi médiában nagyon könnyű elveszni, mert a hasznos információk mellett rengeteg félrevezető vagy túlzó állítás is terjed. A legfontosabb tanácsom az, hogy ne azt nézd, ki mond valamit, hanem azt, hogy mire alapozza.

Néhány szempont:

Keresd a bizonyítékokat. Ha valaki azt állítja, hogy egy étrend-kiegészítő, edzésmódszer vagy diéta „forradalmi”, nézd meg, hivatkozik-e tudományos kutatásokra, szakmai szervezetek ajánlásaira, vagy csak saját tapasztalatokra.

Óvakodj a szélsőséges ígéretektől. Az olyan kijelentések, mint „10 kiló fogyás két hét alatt”, „egyetlen gyakorlat minden problémára” vagy „ez a kiegészítő helyettesíti az edzést”, szinte mindig gyanúsak.

Nézd meg a forrás hátterét. Egy sporttudományi szakember, dietetikus vagy orvos véleménye általában megbízhatóbb, mint egy influenceré, akinek a fő célja a követőszerzés vagy a termékértékesítés.

Figyelj az érdekellentétekre. Ha valaki egy terméket ajánl, érdemes megvizsgálni, hogy kap-e jutalékot vagy szponzorációt az eladások után.

Hasonlíts össze több forrást. Ha egy állítást több, egymástól független szakmai forrás is megerősít, nagyobb az esélye, hogy helytálló.

Az egészség és a fittség területén egyébként gyakran igaz, hogy a legfontosabb dolgok egyben a legegyszerűbbek is: rendszeres mozgás, megfelelő alvás, kiegyensúlyozott táplálkozás, elegendő fehérjebevitel és hosszú távon fenntartható szokások. Ezek kevésbé látványos üzenetek, mint a „csodamódszerek”.

PMM: Ha egyetlen üzenetet hagyhatnál a negyven év feletti nőknek az egészségükkel, a mozgással és az önmagukba vetett hittel kapcsolatban, mi lenne az?

G.A.: Nos, ha egyetlen üzenetet hagyhatnék a negyven év feletti nőknek, ez lenne:

Ne várd meg, amíg a tested „jeleket kiabál”! Kezdd el szeretettel támogatni már most. A mozgás nem büntetés, hanem ajándék magadnak. Nem azért edzel, hogy visszakapd a húszéves testedet, hanem azért, hogy erős, energikus és szabad maradj a saját életedben a későbbi években is.

Negyven felett nem lefelé vezet az út. Ez lehet az az időszak, amikor végre igazán megismered magad, tudod, mire van szükséged, és megtanulsz magadért tenni. Minden apró lépés számít: egy séta, néhány erősítő gyakorlat, jobb döntések az étkezésben, több pihenés, több önmagad felé fordított figyelem, több énidő, több önszeretet.

És talán a legfontosabb: ne beszélj magaddal úgy, ahogy soha nem beszélnél egy barátoddal. Ne bántsd magad negatív gondolatokkal. A tested nem az ellenséged, sokkal inkább az a társad, amely eddig minden nap vitt téged előre. Törődj vele, bízz benne, és higgy abban, hogy bármikor újra elkezdheted.

PMM: Sokan a sikereidet látják, de mi az a napi szokás vagy rutin, amelyhez a mai napig ragaszkodsz, és amely szerinted a legnagyobb hatással volt az életedre?

G.A.: Jó kérdés. Ha egy sikeres embernek tennéd fel, valószínűleg sokféle válasz jönne, de a legtöbbjük mögött ugyanaz a minta van: a következetesség, nem egy nagy „titok”. Ez az, ami a legnagyobb hatással volt az életemre.

A mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy tudatosan tervezzem meg a napomat, hetemet.

Például reggeli közben megnézni az üzeneteimet, naptáramat, átnézni a napi feladataimat, majd este vacsora közben pár percben átnézni, hogy mi hogyan sikerült a napomban, esetleg a következő napon kell e valamin változtatnom.

Mivel a főállásom egy irodai munka ezért ragaszkodom a saját edzéseimhez, ahol abban a 60-70 percben csak magamra figyelek. Erősít, mint fizikailag, mint pedig mentálisan.

Valamint ragaszkodom a hétvégi pihenéshez, regenerációhoz, a baráti kapcsolataimhoz, a családommal töltött időhöz.  Hiszen ezek is nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kerek egésznek érezzem magam.

De a legnagyobb életfilozófiám, hogy nem egy konkrét tevékenységet, rutint kell kialakítani, hanem az elvet: minden nap egy kicsit jobbá válni valamiben, és ezt éveken át folytatni. 

A kis különbségek hosszú idő alatt hatalmas különbséggé válnak.

Andrea válaszaiból egyértelműen kirajzolódik, hogy a sport valódi értéke nem a serlegekben, az érmekben vagy a közösségi médiában megjelenő pillanatokban mérhető. Ezek fontos állomások, de a lényeg valójában a színfalak mögött történik. A mindennapi döntésekben, a következetes munkában, az önfegyelemben, az önismeretben és abban a képességben, hogy újra és újra képesek vagyunk tenni önmagunkért.

Talán éppen ezért különösen hitelesek a gondolatai. Ő már látta a sportot versenyzőként, bajnokként, edzőként és ma már bíróként is. Tudja, hogy a siker mögött nincs varázslat, nincs titkos recept és nincsenek csodamódszerek.

Van viszont kitartás, tudatosság, megfelelő regeneráció és hosszú távú gondolkodás.

A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete egyben az is, hogy soha nem késő elkezdeni. Nem kell világbajnoki címre készülni ahhoz, hogy változtassunk az életünkön. Egy séta, egy edzés, egy jobb döntés az étkezésben vagy egy korábban lefekvés este ugyanúgy része lehet az egészségesebb jövő felé vezető útnak.

Mert a kérdés az, hogy mennyi energiával, örömmel, egészséggel és önbizalommal éljük meg a mindennapjainkat.

Ebben a versenyben pedig mindenki győzhet!

A cikket a Pharmarkt Med Zrt. tartalomfejlesztő csapata készítette.

Szakmai közreműködő: Dr. Takács Mónika szakgyógyszerész

A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi tanácsadásnak. Egészségügyi döntés előtt minden esetben konzultálj kezelőorvosoddal. Részletes jogi nyilatkozatunk itt érhető el.