A XXI. század egészségügye már nemcsak a betegségekről szól

Előző cikkünkben azt jártuk körül, mit jelent valójában a holisztikus szemlélet, és miért nem szabad összekeverni az alternatív gyógyászattal vagy különböző divatos egészségtrendekkel. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a holisztika mindenekelőtt egy gondolkodásmód annak felismerése, hogy az ember nem különálló szervek összessége, hanem egy rendkívül összetett, egymással szoros kapcsolatban működő rendszer.

Felmerül azonban egy fontos kérdés. Vajon ez a szemlélet csupán egy életfilozófia vagy a modern orvoslás is egyre inkább ebbe az irányba halad?

A válasz talán sokakat meglep: az elmúlt évtizedek orvostudományi fejlődése éppen azt mutatja, hogy minél többet tudunk az emberi szervezetről, annál inkább rendszerekben kezdünk gondolkodni.

Korábban az orvoslás elsősorban arra összpontosított, hogy felismerje és kezelje a már kialakult betegségeket. Ennek köszönhetjük a fertőző betegségek visszaszorítását, a korszerű sebészet fejlődését, az intenzív ellátás és a gyógyszeres kezelések hatalmas eredményeit.

Ezek a vívmányok ma is a modern orvoslás megkerülhetetlen alapjai.

Ugyanakkor az előttünk álló kihívások megváltoztak. Napjainkban a fejlett országokban már elsősorban nem a fertőző betegségek, hanem a krónikus állapotok – például a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás vagy egyes daganatos megbetegedések – jelentik a legnagyobb terhet. Ezek kialakulásában pedig ritkán egyetlen tényező játszik szerepet. Életmódunk, táplálkozásunk, alvásunk, stresszterhelésünk, genetikai adottságaink és környezeti hatásaink egyaránt befolyásolják egészségünket.

Éppen ezért a mai orvoslás fókusza is átalakul. Ma már nem csupán azt vizsgálják, hogy milyen betegség alakult ki, hanem azt is, hogyan lehet azt megelőzni, miként őrizhető meg hosszú távon a szervezet alkalmazkodóképessége, és hogyan támogatható az egészség még a panaszok megjelenése előtt.

Ez a gondolkodás meglepően közel áll ahhoz, amit holisztikus szemléletnek nevezünk.

Amikor a tudomány összefüggéseket keres

A kutatások világosan mutatják, hogy az emberi szervezet működése sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen laboreredményből vagy tünetből teljes képet alkothassunk róla.

Vegyünk egy egyszerű példát. Két ötvenéves ember laboreredménye első pillantásra szinte azonos lehet. Mégis előfordulhat, hogy egyikük energikus, jól alszik, rendszeresen mozog, kiegyensúlyozott életet él és örömmel végzi a mindennapi tevékenységeit. A másik ugyanilyen laborértékek mellett állandó fáradtságról panaszkodik, nehezen regenerálódik, rosszul alszik.

Mi okozhatja a különbséget? A válasz ritkán egyetlen tényezőben keresendő. Lehet, hogy az egyikük krónikus stressznek van kitéve, keveset mozog, nem jut elegendő pihenéshez vagy éppen hosszabb ideje fennálló mikrotápanyag-hiánnyal küzd. Az is lehet, hogy a laborvizsgálat önmagában még nem mutatja meg azokat az életmódbeli tényezőket, amelyek hosszabb távon meghatározzák a közérzetet és az egészséget.

Ezért mondhatjuk, hogy a beteg nem azonos a leletével. A laboreredmények rendkívül fontos információkat hordoznak, de önmagukban nem írják le az embert. Az orvos számára irányt mutatnak, a teljes képhez azonban szükség van az életmód, a panaszok, az előzmények, a pszichés állapot és számos egyéb tényező megismerésére is.

Éppen ez az a pont, ahol a modern orvoslás és a holisztikus szemlélet találkozik. Nem azért, mert ugyanazt jelentenék, hanem mert ugyanarra a felismerésre jutnak: az emberi szervezet működését csak akkor érthetjük meg igazán, ha nem elszigetelt adatokat, hanem azok összefüggéseit is vizsgáljuk.

A biopszichoszociális modell

Ezt a gondolkodásmódot foglalja tudományos keretbe az úgynevezett biopszichoszociális modell, amelyet George L. Engel amerikai belgyógyász és pszichiáter dolgozott ki 1977-ben. A modell ma már a modern, emberközpontú egészségügyi szemlélet egyik meghatározó alapja. Nem véletlenül: elsőként fogalmazta meg, hogy az egészséget és a betegséget nem lehet kizárólag biológiai folyamatokként értelmezni. A pszichológiai és társadalmi tényezők ugyanúgy alakítják egészségünket, mint a szervezetünk működése. (Engel GL. Science, 1977.)

A modell három, egymással folyamatos kölcsönhatásban álló területet különböztet meg.

Az első a biológiai dimenzió, amelybe genetikai adottságaink, hormonális szabályozásunk, immunrendszerünk, anyagcserénk, táplálkozásunk és fizikai állapotunk tartozik.

A második a pszichológiai dimenzió. Ide sorolható az önismeret, a stresszkezelés, a motiváció, az érzelmi egyensúly és azok a döntések, amelyeket nap mint nap meghozunk. Ezek nemcsak közérzetünket befolyásolják, hanem közvetetten alvásunkra, hormonháztartásunkra és életmódbeli szokásainkra is hatással vannak.

A harmadik a szociális dimenzió, vagyis mindaz a közeg, amelyben élünk: családi kapcsolataink, munkahelyünk, társas támogatásunk, anyagi biztonságunk és környezetünk.

Ha belegondolunk, ez a modell ugyanazt üzeni, amit a holisztikus szemlélet is: az ember nem különálló részekből áll. Egészségünk a test, a gondolkodás, az életmód és a környezet folyamatos kölcsönhatásából születik.

Ez a felismerés vezetett oda, hogy a XXI. század egészségügye egyre nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, az állapotfelmérésre és az egyénre szabott egészségmegőrzésre. A kérdés ma már egyre kevésbé az, hogy hogyan kezeljük a betegséget, hanem az, hogy hogyan őrizhetjük meg az egészséget minél hosszabb ideig.

Ezzel pedig megérkezünk a preventív orvoslás új korszakához.

A preventív orvoslás

A modern orvoslás egyik legfontosabb változása talán nem egy új gyógyszer vagy egy korszerű diagnosztikai eszköz megjelenése volt. Sokkal inkább annak felismerése, hogy az egészség megőrzése legalább akkora figyelmet érdemel, mint a már kialakult betegségek kezelése.

A preventív orvoslás, vagyis a megelőzésre épülő egészségügyi szemlélet természetesen nem új fogalom. Az elmúlt évtizedekben azonban jelentősen kibővült a tartalma. Ma már nem csupán a kötelező szűrővizsgálatokat vagy a védőoltásokat értjük alatta, hanem mindazokat a tudományosan megalapozott lépéseket, amelyek hozzájárulhatnak egészségünk hosszú távú megőrzéséhez. A WHO is hangsúlyozza, hogy az egészségfejlesztés és a megelőzés a korszerű egészségügyi rendszerek alapvető feladatai. Ugyanakkor a preventív szemlélet csak akkor lehet igazán eredményes, ha nem általános tanácsokra épül, hanem figyelembe veszi az egyén életkorát, egészségi állapotát, életmódját és kockázati tényezőit. (Forrás: World Health Organization – Health Promotion; Integrated People-Centred Health Services.)

Ugyanaz az életkor nem jelenti ugyanazt az egészségi állapotot. Gondoljunk vissza a példaként fent említett két ötvenéves emberre. Mindketten dolgoznak, családjuk van, hasonló laboreredményekkel rendelkeznek. Az egyik energikusan kezdi a napot, rendszeresen mozog, kipihenten ébred, és még munka után is marad ereje arra, hogy sportoljon vagy a családjával töltsön időt. A másik már reggel fáradtnak érzi magát, délutánra kimerül, nehezebben koncentrál, estére pedig úgy érzi, teljesen elfogyott az energiája.

Könnyű lenne azt mondani, hogy „ez a kor velejárója”. A valóság azonban gyakran ennél összetettebb. Az energiaszintet, a regenerációs képességet és a közérzetet számos tényező alakítja egyszerre: az alvás minősége, a fizikai aktivitás, a táplálkozás, a stresszterhelés, bizonyos mikrotápanyagok ellátottsága, a hormonális változások vagy akár a tartós gyulladásos folyamatok. Ezek közül több hosszú ideig nem okoz betegséget, mégis befolyásolhatja azt, hogyan érezzük magunkat a mindennapokban.

Éppen ezért a korszerű prevenció nem találgatni szeretne, hanem megérteni. Nem abból indul ki, hogy „mindenkinek ugyanarra van szüksége”, hanem abból, hogy minden ember más élethelyzetben, más biológiai adottságokkal és más kockázatokkal él.

A laborvezérelt prevenció 

A mindennapi életben gyakran halljuk a tanácsot: „szedj több vitamint”, „pótold a magnéziumot”, „igyál több folyadékot”. Ezek önmagukban akár hasznos javaslatok is lehetnek, de nem minden embernek ugyanarra van szüksége.

A korszerű preventív szemlélet ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyez az objektív egészségügyi adatokra. A laborvizsgálatok, az orvosi konzultáció, az életmódfelmérés és a kórelőzmények együtt olyan képet adhatnak, amely segíthet felismerni azokat a tényezőket, amelyek hosszú távon befolyásolják egészségünket.

Ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogy szükség van-e laborvizsgálatra, hanem az, hogy mit kezdünk a kapott információval.

Az eredmények ugyanis önmagukban még nem jelentenek megoldást. Akkor válnak igazán értékessé, amikor egy tapasztalt szakember azokat az életmóddal, a panaszokkal és az egyéni sajátosságokkal együtt értékeli. Ez teszi lehetővé, hogy a javaslatok ne általánosak, hanem valóban megalapozottak legyenek.

Amikor a prevenció személyes figyelemmé válik

Éppen ezért partnerklinikáinkon a folyamat nem egy kezeléssel kezdődik. Mindenekelőtt egy beszélgetéssel.

Ezt követheti az állapotfelmérés, szükség esetén laborvizsgálatok, majd az orvosi konzultáció. A cél annak megértése, hogy a páciens jelenlegi élethelyzetében milyen tényezők befolyásolják leginkább egészségi állapotát, és mely területeken érdemes változtatni.

Sok esetben már az életmód tudatos átalakítása – a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő alvás  vagy a stressz csökkentése – is jelentős javulást eredményezhet. Máskor azonban az orvos úgy ítélheti meg, hogy a szervezet támogatásához további lehetőségek is indokoltak lehetnek.

Ilyen esetekben – megfelelő orvosi indikáció alapján – az infúziós terápiák is helyet kaphatnak a prevenció eszköztárában. Nem csodaszerként, és nem mindenki számára szükséges megoldásként, hanem egy átfogó, személyre szabott egészségmegőrzési stratégia részeként.

Az infúziós kezelések előnye, hogy a hatóanyagok közvetlenül a véráramba jutnak, így megkerülik az emésztőrendszert. Ez bizonyos élethelyzetekben előnyös lehet a folyadék-, vitamin-, ásványianyag- vagy antioxidáns-ellátottság rendezésében, illetve támogathatja a regenerációt fokozott fizikai vagy szellemi terhelés, valamint egyes egészségügyi állapotok esetén. Az alkalmazásukról azonban minden esetben orvos dönt, a páciens állapotának és szükségleteinek figyelembevételével.

A korszerű egészségmegőrzés nem arról szól, hogy minél több vizsgálaton vegyünk részt vagy minél több kezelést kapjunk. Arról szól, hogy a megfelelő időben, a megfelelő információ birtokában hozzuk meg a legjobb döntéseket. A tudatos életmód, az objektív állapotfelmérés és – amikor szakmailag indokolt – az orvosi felügyelet mellett alkalmazott preventív terápiák együtt támogatják azt, ami minden egészségmegőrzés valódi célja: hogy minél tovább aktív, kiegyensúlyozott és jó életminőségben élhessünk.

A jövő ott kezdődik, ahol az egész embert látjuk

A holisztikus szemlélet és a modern orvoslás nem egymás alternatívái. Éppen ellenkezőleg: minél többet tudunk az emberi szervezet működéséről, annál világosabbá válik, hogy az egészséget nem lehet egyetlen laboreredményre, egyetlen kezelésre vagy egyetlen életmódbeli szokásra építeni.

Talán ez a XXI. század egyik legfontosabb felismerése: a beteg nem azonos a leletével. Egy laboreredmény sokat elárul a szervezet működéséről, de nem meséli el, hogyan élünk, hogyan alszunk, hogyan táplálkozunk, mennyit mozgunk vagy milyen terhelések érnek bennünket nap mint nap. Az egész ember megértéséhez mindezekre együtt kell tekintenünk.

Mert a tudomány akkor válik igazán emberközelivé, amikor nem csupán a betegséget látja, hanem magát az embert is.

Szerző: PMM Health tartalomfejlesztő csapata

Szakértő: Dr Takács Mónika szakgyógyszerész

A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül orvosi tanácsadásnak. Egészségügyi döntés előtt minden esetben konzultálj kezelőorvosoddal. Részletes jogi nyilatkozatunk itt érhető el.